Most belenézhetsz egy egér belsejébe: itt az ATK Blazing Sky ZERO Frosted

Az ultrakönnyű gaming egerek között ma már nehéz pusztán alacsony tömeggel feltűnést kelteni. Az ATK Blazing Sky ZERO esetében ezért elsőre nem is a 39 grammos adat az érdekes, hanem az áttetsző Frosted burkolat. A tejüvegszerű külső részben láthatóvá teszi az egér belsejét, miközben a nano bevonat és a zárt ház megőrzi a letisztult felületet.

Valamit valamiért: az áttetsző dizájnért öt grammal kell fizetni. A normál ZERO 39 ± 3 grammos, a Frosted kivitelek és a ZERO Extreme 44 ± 3 gramm körüliek. Ez közel 13 százalékos eltérés az alapmodellhez képest. A kisebb tömeg vagy a látványosabb ház billenti el a mérleget?

Könnyűnek könnyű, de nem apró

A ZERO és a ZERO Extreme ugyanazt a 120,1 × 63,2 × 38,1 milliméteres házat viszi tovább. A forma szimmetrikus, az oldalsó gombok viszont csak bal oldalon sorakoznak, így a gyakorlatban jobbkezes egérről beszélünk.

A 120 milliméteres hossz a közepes méretű egerek közé helyezi a ZERO-t. Az alacsonyabb első rész, a magasabb hát és a szélesedő far claw, lazább claw–palm és fingertip fogáshoz ad használható alapot. Claw mellett a hátsó rész stabilabban megtámaszthatja a tenyeret, míg fingertipnél a közepes méret és a hátsó támasz karaktere szabhatja meg, mennyire marad szabad az ujjak mozgása.

A 39 grammos tömeg könnyed egeret ígér, a forma azonban nem egy összezsugorított mini modell. Ez fontos információ mindenkinek, aki az alacsony tömegből automatikusan kis méretre következtetne.

A szenzor ugyanaz, a tartalék bőséges

Mindkét modellben a PixArt PAW3950 Ultra dolgozik. A natív tartomány 30 000 DPI-ig terjed, a 42 000 DPI-s felső érték már túlhajtott beállítás. Ez jól mutat az adatlapon, de a valós használatot sokkal inkább a 750 IPS követési sebesség, az 50 G gyorsulás és az állítható lift-off distance határozza meg.

A szenzor oldaláról nincs ok különbséget keresni a ZERO és az Extreme között. Mindkettő ugyanarra a felsőkategóriás alapra épít, és egyik sem a DPI-versenytől lesz érdekes.

A 8000 Hz-hez a gépnek is fel kell nőnie

A vezetékes és a 2,4 GHz-es kapcsolat egyaránt eléri a 8000 Hz-es polling rate-et. Ez magas képfrissítésű monitoron, gyors játékban és erős processzor mellett adhat finomabb, sűrűbb pozíciófrissítést.

A 8K ugyanakkor komolyabb rendszerterhelést kér. CPU-limitált játékban vagy gyengébb gépen a feldolgozandó egéradatok mennyisége már ronthatja a képkockaidők egyenletességét, vagyis az extra frissítési gyakoriság nem feltétlenül javítja az élményt.

A 8000 Hz a technikai plafon, nem kötelező alapállapot. Mellette az 1000, 2000 és 4000 Hz-es lépcsők más setupokhoz és felhasználási helyzetekhez lehetnek jobb döntések.

Az Extreme a vezérlőnél lép feljebb

A normál ZERO Nordic 54L15 vezérlőt használ, az Extreme pedig 54H20-at. A gyártó 0,181, illetve 0,163 milliszekundumos gombkésleltetést ad meg hozzájuk. A különbség mindössze 0,018 milliszekundum.

Papíron az Extreme a gyorsabb. Játék közben ezt önmagában aligha lehet majd külön élményként azonosítani, de a 54H20 nem is csak erről az egy számról szól. Az ATK a vezérlőt a PAW3950 Ultra szenzorral, külön ApexShark MAX firmware-rel és legalább 20 000 FPS-es szenzorfeldolgozással párosítja. A gyártói üzenet egyértelmű: az Extreme ugyanabból az érzékelőből és 8K alapból próbál többet kihozni a vezérlés oldalán.

Mindkét modell 300 mAh-s akkumulátorra épül, a normál ZERO mellett mégis 200, az Extreme mellett 150 órát tüntet fel a jelenlegi gyártói táblázat 1000 Hz-en. A rövidebb üzemidő nagy valószínűséggel a magasabb teljesítményre hangolt elektronikával függ össze, bár az ATK ezt külön nem bontja ki. A korábbi 130 órás adat helyett most 150 óra szerepel, de az alapmodell így is tovább bírja egy töltéssel.

Az optikai kapcsoló gyorsabb utat ad a kattintásnak

A főgombok alatt az ATK saját optikai kapcsolói dolgoznak. A mechanikus mikrokapcsolókkal szemben itt nem fémérintkezők zárása jelzi a kattintást, hanem egy optikai kapu megszakítása. Emiatt nincs ugyanaz a kontaktpattogás, amelyet a hagyományos kapcsolóknál debounce idővel kell kiszűrni.

A rövidebb jelút és az egyszerűbb szűrés kedvez az alacsonyabb késleltetésnek, de a kattintásérzetet nem csak a kapcsoló típusa dönti el. A gombpanelek merevsége, az előfeszítés és az összeszerelés ugyanúgy beleszól. A görgőnél TTC Gold komponens szerepel a specifikációban; ennél többet a gyártói adatok nem mondanak el.

A két vevőnek más helye van az asztalon

A normál ZERO mellé GEM 8K vevő kerül. Az Extreme ezt megtartja, de kap mellé egy Nano 8K egységet, hordtáskát és egyedi egérpadot is.

A GEM 8K nagyobb, asztali vevő, amelyet az egér közelében lehet elhelyezni. Ez csökkenti a vezeték nélküli út hosszát és a környezeti zavarás esélyét, ezért egy fix setupban ennek van több értelme.

A Nano 8K már a nevében is jelzi a lényegét: jóval kisebb. Notebook mellett, utazásnál vagy több gép között mozgatva praktikusabb, mert nem kell külön asztali egységet vinni és elhelyezni. A két adapter nem ugyanazt a helyzetet szolgálja ki.

Nem az a kérdés, melyik a gyorsabb

A ZERO és a ZERO Extreme ugyanazt a formát, PAW3950 Ultra szenzort, optikai főkapcsolókat és 8000 Hz-es működést kínálja. A normál ZERO könnyebb és tovább bírja. Az Extreme áttetsző házzal, erősebb vezérlővel, kétféle vevővel és gazdagabb csomaggal teszi vonzóbbá magát.

A 0,018 milliszekundumos különbség nem fogja eldönteni a választást. A valódi kérdés sokkal egyszerűbb: a 39 grammos alapmodell letisztult könnyűsége számít többet, vagy az áttetsző Frosted kivitel és az Extreme teljesebb felszereltsége?